Mondd, gondolsz-e rám ?

Mondd, gondolsz-e rám?

Mikor egy este otthon egyedül talál, az ablakon kinézel, de semmit se látsz,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél, órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád,
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza, imád az égbe, hallgatásod a földre száll,
Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod, és napról-napra árulod el titkaid másnak,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, te egyedül gömbölyödsz fészkedben,
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon, de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod,
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, s a madarak messzi délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, de hajnalban a derengés új reményt üzen,
éhes madár a reggel, az emlék megpihen, akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el...